Amikor az iszlám vallásról beszélünk, akkor fontos figyelembe venni az önmeghatározást is, hiszen csak ezáltal ismerhetjük meg valójában, teljes képet csak ezzel együtt kaphatunk. Ez a vallás már a legkorábbi időktől fogva úgy tekint magára, mint a judaizmus, valamint a kereszténység utódjára, ezeknek közvetlen és utolsó utódja. Gyakorlatban a vallást úgy tartják, mint az egyazon istenséget imádó három nagy vallás hamisítatlan, utolsó kinyilatkoztatása. A szent könyvben, a Koránban Ábrahámot (Ibráhim), Jézust (Íszá), valamint Mózest (Múszá) prófétaként ismerik el.
Mohamed pedig maga a „próféták pecsétje”, ami azt jelenti, hogy ő az a próféta, aki részesült az utolsó kinyilatkoztatásban. A muszlimok a „könyv népének” tekintik és fogadják el a keresztényeket, a zsidókat, valamint érdekes módon a zoroasztriánusokat is, ami azt jelenti, hogy a hódítások időszaka óta az umma (muszlim közösség) védelmét élvezik, vagyis a dzimmát. Az iszlám tanításait leginkább két forrásból vezeti le, a Koránból valamint a Szunnából. Az első és leginkább fontos forrás természetesen a Korán az iszlám számára.
Úgy tartják a vallás követői, hogy ez a mű Isten szavait tartalmazza, ennek kinyilatkoztatása van benne a szent könyvben. Elismerik a Tórát, valamint a Bibliát is, mint Isten által leküldött könyvet, ám romlatlan, változatlan formában megmaradtnak csak a Koránt tartják. A Koránban nem találunk több prófétát, mint a többi szentnek tartott könyvben, hanem kizárólag a Mohameden keresztül történt kinyilatkoztatásokat. Ezeken keresztül ismerhetjük meg többek között a többi, prófétának tartott személyt is.